Rastafaarii! II.

A rasta hajzat, a dreadlock is fontos megkülönböztető jegye a rasta vallásnak, bár nem minden hívő hordja. Afrikai törzsek harcos katonái viseltek ilyet először, de a világon több helyen is hordtak vagy hordanak ilyen hajviseletet. Indiában a hinduisták, az iszlám dervisek, az ókori görögök, az ősi aztékokról is előkerültek feljegyzések, a nagák, a zsidók és a korai keresztények is, vagyis vallástól függetlenül. A „dreadlock” Jamaikában a felszabadulást (1838) követően jelent meg. Ezzel is ellenállásukat és lázadásukat fejezték ki az európai hódítók elnyomásával szemben.

Eredetileg „dreadfull hairstyle”-ként, azaz félelmetes hajviseletként írták le, melyből később alakult ki a ma is használatos „dreadlock” elnevezés. A rasták úgy gondolták, hogy mivel a bibliai Sámsonnak is a hajában volt az ereje, így az, aki levágja haját, elveszíti erejét. Sokuknak a „dreadlock” az oroszlánok sörényét is jelképezi, aki az állatok királya; valamint Haile Selassie egyik jelképe is.

Jamaikában a marihuána használata nem bírt megkülönböztető jellemzővel, mivel már a vallás kialakulás előtt is használták a gyógyászatban. Jamaikában a marihuána szívás évszázados hagyományát még 1840 körül azok a kelet-indiai munkások hozták be, akik a rabszolgaság megszüntetése után áramlottak be a cukornádültetvényekre. A rasták azt is mondják, hogy Salamon Király sírján is nőtt ez a növény. A „bölcsesség dohányának” tekintik.

A ganja elszívása a legfontosabb vallásos szertartásuk része, amikor is szorosabb kapcsolatba kerülnek belső spirituális önmagukkal, vagyis Jah-hal és a Világgal. A rasták ún. Nyahbinghy-összejövetelén körbeadnak egy nagy pipát, és közösen szívják el a marihuánát. Fontos a zene, amit Nyahbinghy-dobokkal adnak elő. Ez a zene a szív ritmusát követő monoton dobolás. Az összejövetelen aztán megbeszélik élményeiket, vízióikat a rastafarizmussal kapcsolatban.

Nayhbinghy régen

Nayhbinghy most

A rasták hitének egy sokat vitatott pontja a marihuána (ganja, herba, kaya) használatának elfogadása, sőt ösztönzése. Ebben a kérdésben is – szerintük – a Biblia mondta ki a döntő szót, s ezért elengedhetetlen ennek legalizálása. A cannabist 1913-ban tiltották be Jamaikában. Ennek ellenére még a ’60-as években is a lakosság 60-70 %-a szívta, fogyasztotta teaként vagy főzte bele ételébe. Eredetileg a ganja (fű) és a chillum (pipa) is hindi szava voltak, amelyek aztán szerves részévé váltak a helyi lakosság patois nyelvezetének.

A reggae zene története Afrikába nyúlik vissza. A 16.sz. kezdete óta innen hurcolták el a spanyol, később a brit gyarmatosítók a rabszolgák millióit. A rabszolgákkal az afrikai kultúra és zene öröksége is megérkezett a Karibi-szigetekre. A zenében tovább élt Afrika emléke. Az 1960-as évek közepén kialakult zenei forma ez, mely tánczene is volt, s egyúttal a Jamaikában élő fekete nacionalista kisebbség vallásos-rituális zenéjeként funkcionált. Tipikus az afrikai zenében, - ami a reggae nagy részére is érvényes- , hogy egy szólista énekel és azt kommentálja egy kórus és a nagy hangugrások mellőzése, egyfajta monotonitás. A karibi népek zenéje az évszázadok multával, a gyarmatosítás idején is megőrizte harcosságát, a lázadás, a szembenállás magját. Emberi büszkeség, életigenlés, életöröm, pozitív vibráció árad belőle. Jamaikán a rabszolgaság éveiben a legjellemzőbb és egyetlen engedélyezett afrikai zene a burru dobzenék voltak. A rabszolgaság megszüntetése után, a burru dobosok nagy része a városok gettóiban – ahol később a rastafarizmus is kialakult és elterjedt – telepedtek le, ahol az élet aktualitásait sajátos zenéjükkel kommentálták. Az 1930-as évektől aztán a burru lett az ebben az időben kialakult rastafarik zenéje is. Ezt a fajta hagyományt, az eredeti rastafari zenét nyahbinghy dobosok a mai napig őrzik.

A jamaikai kultúra egészére is nagy hatással volt a rastafari. De legismertebb és legmeghatározóbb képviselője Bob Marley volt. Ő volt, aki világhírűvé tette zenéje és dalszövegei révén a rastafarizmust.

E kultúra része, és az elkülönülés jele is a étkezési szokásaik, mely hasonló az ortodox zsidóság szokásaihoz. Mellőzik a só, az olaj és a hús fogyasztását. A természetes és a nyers ételeket részesítik előnyben. Az alkoholt és a cigarettát is elutasítják.

A "oneness" vagyis az erős összetartozás-élmény és a természettel való harmónia is elválaszthatatlan a rastafarizmustól. A hazugság, az árulás, a gyűlölet, a féltékenység, a lopás elítélendő viselkedés.

A „rasta történelemhez” kapcsolódóan több ünnepet is megtartanak, melyek a következők:

Január 7.: Etióp karácsony

Július 16.: Az etióp alkotmány napja

Július 23.: Haile Selassie születésnapja, melyet rituális keretek között ünnepelnek meg Nyahbinghy dobolással, himnuszok éneklésével és imák mondásával. A fő momentuma a szertartásnak a Haile Selassie-hoz való fohászkodás és a beszélgetés, amikor elmondják egymásnak, hogy mit tanultak álmaikból és meditációikból.

Augusztus 17.: Marcus Garvey születésnapja

Szeptember 11.: Etióp Újév napja

November 2.: Haile Selassie megkoronázásának napja – az egyik legszentebb napja a „rastafari évnek”.

Több szekta, illetve közösség alakult, melyek némely dolgokban eltérnek egymástól, két fontos alapelvet azonban mindannyian követnek:

-     Haile Selassie személyének fontossága

-     A teológia „fehér”, eurocentrikus értelmezésének elutasítása

A rasta mozgalmakra jellemző, hogy nem egységesek, hierarchiával nem rendelkeznek, sem hivatalos doktrínával. A törvények minden egyes közösségben mások, s inkább a szokások alapján szabályozott közösségekről beszélhetünk. Számos szervezet létezik:

- United Ethiop Body (Egyesült Etióp Testület)

-Ethiopian Youth Cosmic Faith (Etióp Fiatalok Kozmikus Hite)

-Ethiopian Coptic League (Etióp Kopt Liga)

-Twelve Tribes of Israel (Izrael Tizenkét Törzse), stb.

Az utóbbinak volt a ’70-es években a legtöbb követője, s többek között Bob Marley is hozzájuk tartozott.

Garvey egykori hívei közül többen önállóan kezdtek el prédikálni; így például Leonard P. Howell, aki minden jamaikai kormányzatot elutasított, és egyedül Helassie-t ismerte el legitim uralkodónak. Ő alapította Jamakában a Pinnacle szektát, mely egy kis elhagyatott területen élt, ahol követői biztonságos menedékre leltek. Howell volt a falu főnöke, akiről olyan hírek terjengtek, hogy tizenhárom felesége volt. Ő hozta létre az első rasta-telepet, amely – amellyet, hogy megtagadta az adófizetést – mindenekelőtt marihuána-termesztésből tartotta fenn magát. 1941-ben Howellt huszonnyolc társával együtt letartóztatták a marihuána termesztése miatt, s 1954-ben a kormány végképp bezáratta a telepet. Ekkor körülbelül 1500 rasta élt ott, akiknek többsége Kingstone gettóiban szóródott szét.

 A ’60-as évek elejére a közvélemény számára világossá vált, hogy a sajtó által „zavaros fejű terroristáknak” beállított rasták úgy hoztak létre egy viszonylag erős és sokak által támogatott mozgalmat, hogy közben a többség szinte semmit nem tudott a rastafarizmus valódi céljairól. 1962-ben Jamaika elnyerte függetlenségét, és miután a politikai pártok csődöt vallottak a gazdaság megerősítésében, a rastafarizmus egyre inkább terjedni kezdett. Természetesen ez a folyamat párhuzamos volt az amerikai eseményekkel, ahol Martin Luther King szervezkedett s vezette az afro-amerikaiak polgárjogi harcait. Norman Manley (1893-1969) miniszterelnöksége alatt a kingstoni egyetem végre elkészíthette az első olyan szociológiai felmérést, amely először mutatta be objektív módon a rasták életkörülményeit, céljait és követeléseit. Ebből kiderült, hogy a rasták döntő többsége békés ember, s követeléseik elsősorban békés jellegűek, mint például az olcsó lakások építése, vagy a fejletlen negyedek infrastruktúrájának fejlesztése. Manley felismerte a rastafarizmusban rejlő politikai lehetőségeket, és igyekezett megnyerni magának a mozgalom vezetőit. A rasták fokozatosan beintegrálódtak a társadalomba, s most már nyíltan képviselhették politikai nézeteiket.

2003. februárjában a jamaikai Alkotmánybíróság vallásként ismerte el a rasta vallást. (Peren kívüli egyezséget kötött velük arról, hogy a börtönben lakó rasták is szabadon gyakorolhassák hitüket, de továbbra sem legalizálta a marihuána használatát.)

 A rasta-mozgalom is rengeteget változott az idők folyamán. Míg eleinte a „fekete öntudat mozgalma” volt, amely lázadt a fennálló rend ellen, addigra mára egészen mást sugall. Napjainkban rastanak lenni egyet jelente a békével, a toleranciával, a nyugalommal.

Ma Babilon már nem feltétlen a fehér elnyomás, hanem egy globálisabb probléma, az emberi gyarlóság szimbóluma, mely az egész világot veszéllyel fenyegeti.

Aki még jobban el szeretne merülni a témában magyar nyelven, nyugodtan nézze meg Szélinger Balázs "rasztakutató" honlapját!


Mindezt Endi csirke írta!


(Rasta hajzatról a pikcsör innen, bölcsesség dohányáról innen, Nayhbinghy régen innen, ma innen, Bob képe innen, muzsika a juttyúbról és a rasta nő innen.)