Az özvegyégetés szokása Indiában III. A huszadik század

1947-ben, a függetlenné válás után, új fejezet kezdődött India életében. Az angolok távozása - a szabadság mellett - sok bajt és gondot hozott a felszínre. Alapvető társadalmi változások történtek az élet szinte minden területén. A házassági törvény engedélyezte a házasságot különböző kasztbéli-vallású felek között, kötelezővé tette a monogámiát, illetve bevezették a válás jogát.

Az örökösödési törvény jogot adott a lánynak, az özvegynek és az anyának, hogy a férfi halála után egyenlőképpen örököljenek. Az 1961-es hozománytörvény kimondja, hogy hozományt követelni bírsággal vagy börtönnel - vagy akár mindkettővel- büntetendő. De a gyakorlati megvalósítás útja nem volt ilyen könnyű. Ennek oka India sajátsága, 28 tagállamból álló ország, a történeti-kulturális fejlődés tájanként eltérő, a hivatalos nyelvek száma 15 és vagy 100 kisebb nyelv és dialektus van az országban. Ezeknek a népeknek külön kultúrája, lokális szokásrendszere és önálló vallási élete van. Még ma is megtalálhatóak az ősi, 2500 éves életformák, úgy a modern, nyugati életmód is. Így a vezetőség számára is nehezen átlátható az indiai társadalom. Mindenesetre elmondható, hogy nagy valószínűség szerint ma is vannak olyan elzárt helyek Indiában, ahol a falusi közösség nyomására az újdonsült özvegy, férje halálát követően, halotti máglyára akarja vetni magát. 

„1996-ban például Madhja Prades tartományban az 54 éves Betola Bairól elterjedt a hír, hogy férje halála szatira készül. Másnap hatalmas tömeg gyűlt össze a faluban, hogy az esemény tanúja lehessen. Ám mielőtt a szertartásra sor került volna, Betola Bai négy fia a faluba érkezett, hogy megvédjék anyjukat. (… )"

"1979 óta öt olyan esetről lehet tudni, ahol az özvegyégetést akadály nélkül végrehajtották, s mindezt persze tömegek nézték végig. A látványosság természetének megfelelően, minél fiatalabb az özvegy, annál jobban felszínre kerül a szenzációéhes kíváncsiság. E tekintetben a legnagyobb megdöbbenést és egyben a legismertebb botrányt a mindössze 18 éves Roop Kanwar váltotta ki azzal, hogy föláldozta magát férje halotti máglyáján. 1987. szeptember 4-én egy Deorala nevű kis faluban a 18 éves özvegy máglyahalálát több százan nézték végig. Roop Kanwar két hónappal korábban ment férjhez Maal Singhhez, akivel előtte csak egyetlenegyszer találkozott. A férj halálát követően a fiatal özvegy piros esküvői ruhába öltözött, s a halottas menet élén végig vonult a falu közepén, hogy fellépjen a máglyára. A máglyát körültekintő gondoskodással saját családja készítette el, és lányukat férje holtteste mellé ültették. Miután a szertartás véget ért, a rokonok a tiszta anya (szati mata) tiszteletére étellel vendégül látták a sokaságot. ”


Ugyanebben az évben, az indiai országgyűlés jóváhagyta az özvegyégetés elkövetésével kapcsolatos törvényt, amely kimondja, hogy a szatí élve elégetést vagy eltemettetést jelent.  És az indiai büntetőkönyv szerint 1 évi börtönbüntetésre, vagyoni bírságra, illetve mindkettőre büntethető az, aki elköveti vagy megkísérli elkövetni a szatí szokását. A segédkezők ellen is hoztak törvényt, eszerint bűnpártolónak minősül, és tettük súlyának megfelelően halálbüntetéssel vagy életfogytiglani börtönbüntetéssel sújthatók. Illetve, aki bármilyen tettével dicsőíti vagy magasztalja a szatít, egytől 7 évig terjedő szabadságvesztéssel és pénzbírsággal büntethető.


A következő rész az özvegyégetés menetét mutatja be.