Néprajz és/vagy antropológia

"Néprajz? Ja, akkor te ilyen jó rajzkészséggel rendelkezel, ugye? Antropológia? Na, az meg mi? És amúgy is, mi a különbség a kettő között?" Tették már fel többször nekem a kérdést. Nos, ahhoz hogy érthető legyen a két tudomány - a rajzkészség mibenlétére utaló kérdésre csak a földrajznak nevezet tantárggyal válaszolnék...-, szóval, a két tudomány közötti különbség megértéséért - hely hiányában a teljesség igénye nélkül - egy röpke tudománytörténeti áttekintésre invitálom az érdeklődőket.

Az antropológia embertudományt jelent, ezen belül a kulturális antropológia homlokterébe a kezdeti időszakban a különböző nem európai, gyarmati országok és azok népeinek kultúrája került. Így a kulturális antropológia mint tudomány kezdete a 19. századra tehető, az újkori gyarmatosítások idejére. Ebben az időben az antropológusok arra törekedtek, hogy az ún. "primitívnek" tekintett törzsi társadalmakat (akik alatt az őslakosokat értették) felkutassák. Sőt, a 19. századi tudományos gondolkodás szerint ezek a törzsi kultúrák a civilizáltnak tekintett európai társadalmak evolúciójának kezdeti fokain éldegéltek, ezért is nevezték el őket akkoriban primitíveknek. Azonban a 20. század első évtizedeiben  a társadalmi evolúció tana megkérdőjeleződött, majd el is vetődött. (Hála!) E szemléletváltás szerint az antropológusok feladata nem az, hogy elhelyezze a különböző törzsi társadalmakat a magas civilizáció és a technológiai egyszerűség skáláján, hanem az, hogy megértse az egyes társadalmakat azok saját logikája alapján. Így váltak elfogadott, legitim kutatási témává a szokatlan mítoszok, rítusok, művészeti formák, házassági szokások, a különböző életmódok. De felmerülhet a kérdés, hogy mi is teszi az antropológiát megkülönböztetett, saját jogú tudománnyá, mivel másabb, mint a szociológia, pszichológia, történelem, hiszen ezen tudományok is mind az emberrel foglalkoznak. Nos, az antropológiát az teszi külön tudománnyá, hogy az emberek életmódjának valamennyi aspektusával foglalkozik (a mindennapi tevékenységektől egészen a "specialistákig") és összehasonlít is, mivel azt kutatja, hogy a viselkedés és a hiedelmek mennyiben térnek el, illetve mutatnak közeli párhuzamokat a különböző kultúrákban. 

Egy nyúl alakoskodó, Dömötör Tekla felvétele, 1963, Örtilos, Somogy m.

A néprajz tudománya, és most a magyar néprajzra gondolok, mivel nemzetközi viszonylatban más-más elnevezéssel és célkitűzéssel indult el (ezek összegzése külön misét érdemel), a hagyományosnak nevezett magyar paraszti kultúra mindennapi életét (pl. a település típusait, családszerkezetét, a falusi társadalom belső rendjét, paraszti erkölcsét, lakás-, táplálkozáskultúráját), hagyományait (pl. szokásait, hitvilágát, népi vallásosságát, népi gyógyászatát, népmeséinek szóbeli és írásbeli értékeit), tárgyait (pl. a parasztház bútorait, viseleteket),  valamint művészetét (díszítőművészetét, zenéjét, táncát, építészetét) kutatja kutatta a különböző tájegységek tükrében. Jól látható, hogy a magyar néprajz az antropológiával szemben nem az Európán kívüli népekkel, hanem saját népének, azon belül is a parasztság kultúrájával foglalkozik foglalkozott. Múlt időben, hiszen, ahogyan a néprajztudomány kutatási témáját betöltő hagyományosnak nevezett parasztság átalakult, úgy kis időre hoppon maradt maga a tudomány is, és neki is szemléletmódot kellett váltania.

A két diszciplína (tudomány) története azonban nem ennyire egyszerű. Egyrészt azért,mert a magyar néprajztudomány kezdete óta több néprajzos is átjárt azokra a bizonyos nem hazainak nevezhető vizekre: Jankó János például éppúgy kutatott a Balaton-melléki magyar és nem magyar parasztemberek és sokácok, a románok körében, mint az Ob mellett, vogulok, osztjákok körében. Másrészt, azért sem egyszerű a történet, mert a 20. század közepétől  az antropológia érdeklődési körébe fokozottan beépült a saját nép és általában az európai parasztság. Ugyanakkor a paraszt nélkül maradt magyar néprajztudomány a 20. század vége, 21. század elején szemléletmódváltáson esett át, ami túltekintett kezdeti múlt orientáltságán és ezáltal a paraszti kultúrán is. Ez a kettős folyamat hozta el végül a két tudomány kölcsönös egymáshoz közeledését, és ez az oka annak, hogy a köztük lévő határt bajos, nagyon nehéz meghúzni. Ma már a néprajztudomány a jelennel is foglalkozik (gondoljatok a gördeszkásokra, nomeg a MaDokra) és ugyan olyan jelenkori társadalmi, kulturális kérdéseket vet fel, mint az antropológia. 


Azonban a két tudomány módszertana és szemléletmódja különböző. Ez pontosan abból a különbségből adódik, hogy míg az antropológusok többnyire nem a saját népének kutatásával foglalkozott, addig a magyar néprajzosok döntő többsége igen. Miért is szül ez szemléletmódbeli különbséget? 


Gondolj bele, mi történne veled, ha hirtelen a világ egy teljesen más pontjára és egy nagyon is más kultúrába csöppennél bele, ahol bizony ott is kellene maradnod több éven keresztül. A kezdeti újdonságok és öröm után először valószínűleg valami zavart éreznél, mert fogalmad sem lenne arról, hogy miről csacsognak a többiek, esetleg mert furcsábbnál furcsább ételeket kéne zabbantanod, és igen, idővel baromi nagy honvágyat éreznél a csabai kolbász íze, a családtagok, barátok vagy éppenséggel a jó borok hiánya miatt (most erőteljesen Mre gondolok, aki Indonéziában éldegél egy darabig és híján van a finomabbnál finomabb boroknak). Vagy éppen azért éreznéd magad zavartan, mert még véletlenül sem tudnál úgy viselkedni, hogy ne tegyél valami olyat, amire összehúzott szemöldökkel reagálnak a helyiek - már ha arrafelé így fejezik ki nemtetszésüket -. Néhány hónap kellene, míg rájössz a különböző buktatók kikerülésére, nagyon minimum egy év, amíg megtanulod úgy a nyelvet, hogy azon gondolatokat is ki tudj fejezni. Majd fokozatosan alakulna ki benned a kölcsönös megértés, bizalom a más felé.  Nu, ekkor lehetne elkezdeni megtapasztalni a világot egy másik kultúra közvetítésével. Ez egy antropológus belső monológja, és ez az, ami arra késztette az antropológusok Nagyjait, hogy egy kultúrát csak hosszú, hosszú és hosszú ottléttel (terepmunka) által lehet megérteni és ezáltal véleményt alkotni róla. Magyar viszonylatban, bár lehetnek eltérések, ilyen szintű kultúrsokk nem  éri a kutatót, ezért a hosszan tartó, állomásozó terepmunka gyakorlata sem alakult ki a néprajzban. Természetesen ez a néprajz kezdeti időszakára érvényes és a két tudomány közötti átjárás a módszertani, szemléletmódbeli "átjárást" is jelenti.

Összegezve tehát a néprajz és/vagy antropológia hozzáállásában nem az a lényeg, hogy minél kukacoskodóbban a határvonalakat vizsgáljuk, hanem az, hogy a két tudomány együttes alkalmazása nem hogy kizárja egymást, de még egymás javára is válhatnak.






(Első kép innen, Malinowski képe innen, Dömötör Tekla nyúl alakoskodó képe innen, a parasztember meg itt eszi a kenyerét.)

Malinowski, lengyel antropológus a Trobriand-szigeteke