csak Kalkutta városán belül volt érvényben. Ekkoriban kezdtek el kampányolni Indiában az özvegyégetés ellen az angol protestáns egyház hívei is. Ők természetesen a kereszténységre való áttérés szándékával közeledtek az indiaiakhoz. Ennek a mozgalomnak volt a vezetője William Carey baptista misszionárius és orientalista. Missziós telepet hozott létre Kalkutta közelében. Nyelvtudása miatt India ősi, szakrális nyelvén, szanszkrittül tudott beszélgetni a panditokkal, azaz a tudósokkal. Ők világosították fel Careyt, hogy az özvegyégetés szokásának valójában nincsen alapja a hindu szent könyvekben. Ezért Carey még jobban támogatta a Kelet-indiai Társaság azon működését, hogy minden brit felségterületen vessenek véget az özvegyégetésnek.
Velük ellentétben akadtak olyanok is, művelt hinduk, akik inkább saját vallásukat kívánták megreformálni, ilyen figura volt Rám Móhan Rój. Perzsául, arabul beszélt, ezért lehetősége volt a Koránt is tanulmányozni. Élt Tibetben is, ahol megismerkedett a buddhizmussal, ami csalódással töltötte el. Fájlalta, hogy a tibeti lámák istenként tiszteli Buddha személyét. Ezért elhatározta, hogy egy ősi zarándokhelyre, Varanasiba megy, hogy ismét a hinduizmus felé forduljon. Eközben megismerkedett a dzsainizmus hittételeivel és szimpatizált a kereszténységgel is. Végül ennek a háttértudásnak köszönhetően össze tudta vetni az általa tanulmányozott vallások tanításait a védikus filozófiával, és kigyűjtötte az általa legjobbnak vélt elgondolásokat. Rój az özvegyégetés ellen fordult, egyrészt megrázó személyes tapasztalatából –szemtanúja volt sógornője máglyahalálának - másrészt vallási felfogásból, erkölcsi meggyőződésből is bebizonyította, hogy az özvegyégetés nem eredményez felszabadulást, üdvösséget (móksa) a férj számára, hisz minden ember a saját sorsáért felelős. Szerinte az özvegyégetés szokásának valódi mozgatórugója gyakran a rokonoknak az elhalt férj öröksége utáni mohóságából fakadt. Illetve egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy a nők egyenlő jogokat élveznek a férfiakkal.
Rój erőfeszítései mégsem voltak hiábavalóak, elindította a Brahma-Szamádzs nevű mozgalmat, ami egyre jobban sürgette, hogy az észérvek váljanak a hinduizmus igazi alapjává. A cél az volt, hogy csökkentsék az elmaradott indiai és a nyugati társadalmak közötti szakadékot. A mozgalom hatására szellemi ébredés vette kezdetét, lassan kialakult az indiai középosztály. Olyan tudományos művek születtek, amik megkérdőjelezték a hinduizmuson belül a korábban meggyökeresedett ortodox álláspontokat. A mozgalom következő vezéralakja, a Nobel-díjas író-költő-drámaszerző Rabindranath Tagore apja, Debendranath Tagore. Rabindranath Tagore írásaiban a hindu házasság árnyoldalait is bemutatta, elszakadva az eposzok idealisztikus világától.
(Első kép innen, és innen a második.)
(Első kép innen, és innen a második.)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése