Rastafaaarii! I.

A rastafarizmus egy dinamikus politikai-vallási mozgalom, mely az 1930-as években alakult Jamaikában. Az ott élő, afrikai (fekete bőrű) rabszolgák leszármazottainak az évszázadokon át felgyülemlett keserűsége és átélt szenvedései fogalmazódtak meg ebben az új vallásban. Elutasították a „fehér” kultúrát, új értékrendet állítottak fel, mellyel megpróbálták identifikálni eredetüket, létezésüket. A gyarmati hatalom elnyomása miatt a mozgalom politikai színezetet is magára öltött. Békéltető erő volt, mely elterjedt a Karibi-térség egészében, és jelentős tagjainak száma az USA-ban és Angliában is.

A rastafarik vallásában kevés hittétel és szertartás létezik. Legfőképp a Biblia különböző kiragadott szakaszait a rastafarizmus szellemében értelmezik. A vallás eredetét illetően két ember játszot fontos szerepet: Marcus Garvey és Haile Selassie, az elterjesztésében  Bob Marley, a világhírű reggae-énekes, valamint a legfontosabb csoportosulás vezetője, Leonard P. Howell. A vallás legfőbb eszméje a társadalmi elnyomás és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem. E fő motívuma tette lehetővé, hogy mára elterjedhetett az egész világon.

Marcus Garvey 1887-ben született Jamaikában, de életének produktív részét az USA-ban töltötte, majd Angliában. Nem volt rasta-hívő, de ő lett a rasták egyik fő „prófétája”. 1916-ban létrehozta a Universal Negro Improvement Association-t (UNIA, Egyetemes Negro Fejlesztési Társaság), kiadta a Negro World újságot. Ebben az újságban hangoztatta azon nézetét, hogy a feketéknek büszkéknek kell lenniük fajukra, s hogy minél előbb vissza kell térniük Afrikába. Ennek érdekében felállította a Black Star Line hajózási társaságot amellyel az volt a célja, hogy az afrikai államokba visszavezesse az afrikai származású tömegeket. Megalapította a Negro Factories Corporationt, amely segítséget kívánt nyújtani az USA-ban élő négerek munkaszerzésében. A mozgalom csúcspontján a szervezetnek mintegy 3-4 millió tagja volt.

Az 1920-as években Garvey tekintélyes szónok volt, aki gyakran beszélt az embereknek megváltásról, felszabadításról, egy afrikai király eljöveteléről. Garvey befolyása oly mértékben megnőtt, hogy még a Ku-Klux-Klan is kénytelen volt vele tárgyalóasztalhoz ülni, hogy a feketék visszatelepítésének esetleges anyagi támogatásáról tárgyaljon a prédikátorral. Ennek a tárgyalásnak lett eredménye az az érdekes végkifejlet, miszerint a Ku Klux Klán a UNIA egyik legnagyobb támogatója, és a “Feketék vissza Afrikába”-program teljes egyetértésükben történik.

1922-ben bebörtönözték, majd kiszabadulása után Jamaikába toloncolták. Nem kezdte újra a mozgalom kiterjesztését, hanem Angliába emigrált, s haláláig ott is élt. (Később Garvey földi maradványait Jamaicába szállították, szobrot állítottak neki, és ma is a legnagyobb nemzeti hősök között tartják számon.) A mozgalom azonban tovább virágzott, ami elsősorban Garvey egy nagy nyilvánosságot kapott „próféciájának” volt köszönhető. Eszerint Afrikában hamarosan egy fekete királyt fognak megkoronázni, aki minden egykori rabszolgának elhozza a megváltást és a szabadságot. Marcus Garvey Jamaikában nemzeti hős lett; Barrett könyvében úgy fogalmaz, hogy a rastafari panteonban Marcus Garvey a második helyet foglalja el Saile Helassie után. Garvey meglehetősen radikális nézeteket vallott, és ő tette le számos alapkövét a rasta vallásnak. A legfontosabbak a visszatérés Afrikába, s az afrikai örökség tisztelete. Az útjára induló rastafarizmus valójában már egy újfajta mozgalmat jelentett, amelyben a politikai helyett a vallási elemek kerültek előtérbe.

1930. november 2-án beteljesülni látszott Garvey jövendölése: Etiópiában császárrá koronázták Ras Tafari Makonnent, akit különféle magasztos címekkel illettek: „Királyok Királya, Uraknak Ura, Júda Oroszlánja”. 1892-ben született Tafari Makonnen néven Etiópiában az amhara törzsből. Az amharák Etiópia központi területén élő népek választott népnek, Mózes és Salamon leszármazottainak tartották magukat. Ő is azon császári dinasztiához tartozott, akik magukat egy legenda szerint I. Menelik császártól származtatták, aki Salamon király és Sába királynőjének lett volna a gyermeke.

Tafari Makonnen II. Menelik császár unokaöccse volt. A császár 1913-ban bekövetkezett halála után Etiópia belső viszonyai zavarosakká váltak. A trón várományosa Tafari volt. Ebben az időszakban élénk külpolitikai tevékenységet folytatott; 1923-ban elérte, hogy Etiópiát felvegyék a Népszövetségbe. Zaiditu királynő a „Ras” hercegi címet adományozta neki, s így lett a neve Ras Tafari, melyet az újonnan születő vallásos mozgalom elnevezésére használtak tagjai.

A húszas évek második felében egyre nagyobb hatalomra tett szert, és 1930-ban I. Haile Selassie néven császárrá koronázták. A fekete nacionalizmus hívei és az ekkoriban induló rastafari mozgalom pedig felismerte benne a Garvey által jósolt megváltót, így Selassie-ban az „élő istenüket” tisztelték. 

Haile Selassie zsarnoki módon kormányozta országát, azonban ebben az időszakban Etiópia nagymértékű modernizáción esett át. Számos iskolát, kórházat, bankot létesített és megszűntette a rabszolgaságot. Ezenkívül Etiópia volt az egyetlen független afrikai állam ebben az időszakban, s így országa mintaként szolgált a többi afrikai nép számára. Az 1935-ben történt olasz gyarmatosító politika elleni küzdelmei is nagymértékben hozzájárultak személyének felértékelődéséhez; személyesen a harctérről irányította csapatait. Mussolini csapatai végül elfoglalták Etiópiát. A Császár hiába kért segítséget a Népszövetségétől, vezető hatalmai közül egyiknek sem állt érdekében, hogy fellépjen Olaszország ellen. Családjával menekülésre kényszerült, de 1941-ben a szövetséges hatalmak visszahelyezték trónjára, és egészen haláláig, 1974-ig uralkodott. Halálának körülményeit homály fedi; sokan gondolják azt, hogy gyilkosság áldozata lett. Mindenesetre testét exhumálták, és 2000. november 5-én újra eltemették az Addis Abebaban lévő Szentháromság Templomban.

A rastafárik hisznek Haile Selassie-ben, Messiásuknak tartják, habár ő az Etióp Ortodox Egyház tagjai és Jézus követője volt, és nem tudni szimpatizált-e a rastafarizmussal. A rasták úgy gondolják, hogy Selassie nem halt meg, hanem egy „magasabb szintre” került. A raszták Jah (Isten raszta elnevezése) földi megtestesülésének és a szentháromság tagjának tekintik.

Az 1930-as években Jamaikában jelen lévő súlyos fásultság, a rasszizmus és az osztálykülönbségek tökéletes táptalajnak bizonyultak a vidéki és nagyon szegény jamaikaiaknak, hogy egy új vallást tegyenek magukévá. Nagy befolyással volt az ott élő emberek kultúrájára és társadalmára. A vallás a kereszténység és a feketék messianisztikus judaizmusának keveréke.

Jamaikát Kolombusz fedezte fel 1494-ben. Az első telepesek 1509-ben spanyolok voltak, majd 1655-től Anglia fennhatósága alá tartozott. Ebben az időben rengeteg afrikai rabszolgát szállítottak ide, hogy a cukornádültetvényeken dolgozzanak, ugyanis Jamaika vezető cukortermelő ország volt. Az 1838-ban történt rabszolga-felszabadítás után a rabszolgaság megszűnése gazdasági hanyatlást eredményezett. A zavargások mindennaposak voltak, a nyomor egyre nagyobb lett, s a brit kormány faji politikája is elviselhetetlenné vált. Ezen kívül a szigetet förldrajzi elhelyezkedése miatt hurrikánok és földrengés is sokszor sújtotta.

Jamaika fővárosában, a Kingstonban lévő gettók kiábrándultsága és nyomorúsága erőt adtak a fekete mozgalmaknak, mint amilyen Garvey „Back to Africa”-mozgalma is volt. Haile Selassie megkoronázásával - úgy gondolták - teljesült a jóslat, amelyet a Biblia különböző kinyilatkoztatásai is bizonyítottak: ő lett a megmentő, aki visszavezeti a fekete embereket az Ígéret Földjére, Etiópiába. A rastafarik saját kivonulásukat az izraeli törzsek Egyiptomból való kivonulásával hasonlítják össze, s ezért Babilon a szinonimája a zsarnokságnak, az elnyomásnak. Vallásuk alapvető hitelvei a következők:

1)         Az Isten (akit Jah-nak neveznek) egy lélek, mely lélek manifesztációja Haile Selassie.

2)              Jézus közvetlen leszármazottja Dávid Királynak és bőrének színe fekete.

3)              Az etiópiai császári dinasztia egyenes ági leszármazottja Dávid Királynak.

4)              A rasták alkotják Izrael elveszett törzsét, akik szétszóródtak Babilonban, Haile Selassie megjelenéséig.

5)              Az Isten visszavezeti őket Zionba. (Zion Etiópia megfelelője.)

6)              Etiópia az Ígéret Földje és a Mennyország a Földön.

7)              A fehér emberek elvitték őket az Ígéret Földjéről és rabszolgasorba taszították őket Babilonban. Fekete felsőbbrendűség.

A „rasta teológiának” van néhány fontosabb könyve:

A legjelentősebb a Holy Piby, a „feketék Bibliája”, amely a rastafari vallás igazi alapja. Robert Rogers állította össze az 1910-es években. Hatalmas mennyiségben másolták le az USA-ban. Ez később eljutott Dél-Afrikába. Jamaikába Charles F. Goodridge, Barbados minisztere és Grace Jenkins Garrison juttatták el 1925-ben. Ez egy titkos biblia, melyet - állaítólag - amhara nyelvről fordítottak le. A Holy Piby hangsúlyozza Babilon elpusztítását és a visszatérést Afrikába. A King James Bible-t 1611-ben adták ki. A „Fekete Felsőbbrendűség Fekete Pergamenjei”-t Fitz Balintin Pettersburgh adta ki először 1926-ban. Elsősorban a fekete felsőbbrendűséget és a szabad akarat gyakorlását helyezi előtérbe. A Kebra Nagast az etióp nemzeti eposz, melyet a rasták egy próféciának tartanak.

A rasták mindig és mindenben próbáltak arra törekedni, hogy elkülönüljenek az európaitól (azaz mindentől, ami "fehér"). Ez külső megjelenési formájukban, szokásaikban, zenéjükben is megnyilvánul.

Az etióp zászló színei: a piros, a zöld és a sárga a rastafarik meghatározó és jellemző színeivé váltak. Az eredeti színek, amelyeket valóban magukénak mondanak: a piros, a fekete és a zöld.

A piros reprezentálja a feketék vérét, akik meghaltak a fehér elnyomókkal való harcok során. A fekete az afrikaiak fekete bőrszínét jelképezi, a zöld pedig Jamaika dús növényzetét és Jah földjét, Etoiópiát.

Aki még jobban el szeretne merülni a témában magyar nyelven, nyugodtan nézze meg Szélinger Balázs "rasztakutató" honlapját!


Mindezt Endi csirke írta!

( Bob dala a juttyúbról, Rastafari is a juttyúbról, Marcus Garvley innen, Haile Selassie innen, etióp zászló innen.)