Na, mitől is menő egy deszkás?

A néprajzi jelenkorkutatás egyik fő ága a tárgyhasználattal, a tárgy mint kultúrahordozó egységgel foglalkozik.Első hallásra furcsán hangozhat, hogy a megszokott témákon (paraszti kultúra, néptánc, népszokások, naptári ünnepek stb.) túl ma már a néprajztudomány a jelennel is foglalkozik. A néprajzi jelenkorkutatás célja az egyes jelenségek, esetünkben a tárgy különböző vetületeinek a vizsgálata. Például hogyan válik élővé egy tárgy a használat, így a használója által vagy a deszkán létrejövő különböző karcolások milyen értelmezéseket rejthetnek  a gördeszkázó fiatalok közösségében, szubkultúrájában.

. 

A gördeszka újkori története az ötvenes évekig követhető vissza, amikor a bugris fiatalok az első gördeszkákat cipőre illeszthető görkorcsolyák széthúzásával és kisebb fadarabok aljára szerelésével hozták létre. Ugyanakkor a gördeszkázás története jóval messzebbre nyúlik vissza, ha figyelembe vesszük, hogy az első gördeszkákat szörfözők fabrikálták azzal a céllal, hogy hullámmentes időben a szárazföldön utánozhassanak szörfmozdulatokat. Antropológusok becslései szerint a szörfözés gyakorlata polinéz területeken 3-4000 éves hagyománnyal rendelkezik, és kb. 1000 éve szörföznek Hawaiion. A szörfözés szerves része volt a hawaii kultúrának, nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt használták. Mindez a keresztény misszionáriusok munkája nyomán teljesen eltűnt. Az újbóli fellendülés a 19. század végére tehető, amikor Hawaiit Amerikához csatolták, és az amerikai turisták megteremtették az addigra már szinte csak múzeumokban fellelhető szörfözés feltételeit. Kaliforniába 1907-ben érkezett meg a szörfözés, és a második világháborúig csak egy szűk csoport sportja volt. A változást az ötvenes évek szellemisége hozta - idáig sportként tekintettek a szörfözésre -, azonban az ötvenes évek során a gazdasági logika elutasítása, az elfordulás a családi életformától, a társadalomból való kivonulás és a természettel való harmónia keresése váltak a szörfözés meghatározó értékeivé. 


Magyarországi megjelenése a nyolcvanas évek második felére tehető, ennek feltétele a jobb minőségű és kialakítású gördeszkák megjelenése volt a magyar piacon. A fellendülést a rendszerváltás hozta azáltal, hogy könnyebben hozzáférhetővé váltak a deszkák. A gördeszka mellett a cipő a gördeszkázás második legfontosabb kelléke, így ezek állapota is árulkodó jelek a többi deszkások számára, hogy az illető milyen trükköket tud csinálni, vagyis mennyire menő deszkás. És ezek a menő deszkások rögtön kiszúrják azokat, akik csak divatból hordanak deszkás cipőt. 

A gördeszkák alját borító grafikák a hetvenes évek második felében jelentek meg. És ezek képi világa olyan sokféle irányba fejlődött, hogy ma már a gördeszka lapok alját ugyanolyan sajátos felületnek tekintik, mint a bélyegeket, képeslapokat. Kiállításokat is rendeznek gördeszkalapokra készített, kereskedelmi forgalomba hozott vagy egyedi alkotásokról egyaránt. A gördeszkán található kopások a deszkatulajdonost jellemzik, leolvasható róluk például, hogy milyen típusú trükköket gyakorol az illető, hogyan és mire használja deszkáját. Így a deszkás beszédmódban a lap állapotára vonatkozó "steril" kifejezés ugyanúgy arra utal, mint ahogyan már a cipőnél említettem, hogy az ilyen állapotú lapok gazdája nem hiteles résztevevői a deszkás szubkultúrának, nem "igazi" gördeszkások. Ez abból a szempontból fontos, ha azt vesszük figyelembe, hogy a deszka birtoklása testesíti meg tárgyiasult formában azt, hogy valaki deszkás. Ilyen például egy, a deszkások szerint menő fickó:

Most tekintsük a közterekre egy deszkás szemüvegén keresztül, mert a deszkázás bizony új látásmódot alakít ki az emberben az épített környezet értékelésében. Így volt ez nálam is, mikor gyerekkoromban egyfolytában supermarióztam annyira beépült az agyamba a játék, hogy mikor nem tudtam játszani, a kocsiban utazva csak azon tudtam morfondírozni, hogy az egyik villanyoszlopról melyikre ugorjak át. Na, így a deszkások is -csak ők nem virtuálisan- új tereket hódítanak meg, hoznak létre a korlátok tetején, padkák és párkányok szélén. Ezért az állambácsi a deszkás nyomokat felfedezvén különféle tiltó táblákkal vagy gátló bigyuszokkal reagálnak a deszkásoknak.


Szóval, lányok, honnan tudjátok, hogy az a srác menő deszkás? Nos, egyrészt a cipő kopottságát vizslassátok, ne a márkáját. Másrészt, míg a deszkát pénzért bárki bezsebelheti, addig a minél rafináltabb trükkök elsajátításához már rögösebb út vezet. (Mintha a nagymamámat hallanám.) Úgyhogy jobb, ha tudjátok, akinek a gördeszkájának az alja érintetlen, az bizony vagy bugris vagy nagyon is divatdeszkás, egy pózer (jaj, de szeretem ezt a kifejezést) és max. miattatok viszi magával a deszkáját.










(Kép innen, második képecske, videó innen.)
Akit bővebben érdekel a téma olvassa Kacsuk Zoltán írásait!